|
Szaporodásuk
Mivel annak idején nagyon kevés (képzelljétek el, csak 11 db) degut hoztak be Európába, ezért elég közeli rokonnak tekinthetõ az összes fellelhetõ példány. Ezt vegyük figyelembe pároztatásnál, ugyanis a beltenyészet súlyos genetikai hibákat eredményezhet, s emiatt célszerú a két pároztatni kívánt egyedet különbözõ helyekrõl beszerezni (pl.: az egyikrt állatkereskedésbõl, a másikat pedíg egy ismerõs gyerek degujától). A deguk kb. 5 hónapos korukra elérik az ivarérettséget. Célszerû egy hím mellett legalább kettõ nõstényt tartani, s ha az egyik szült, akkor õt különvenni, és pihentetni, mert gyakran azonnal újra pároznak, ami túlságosan kifárasztja õket, és hamar elpusztulhatnak. Az újszülõttek a legtöbb rágcsálóval ellentétben már bundásan, nyitott szemmel születnek, sõt néha szinte születésnapjuk alkalmából sétára is mennek. Ez pl. egy hörcsögnél gyakorlatilag lehetetlen lenne. Körübelül 5 hétig szopnak, 6 hetesen elválaszthatók, de célszerû hagyni õket legalább 2 hónapig a szülõkkel. Az apa, ha nem zaklatja õket, akkor bennt lehet hagyni, leggyakrabban segít a nevelésben. Fejlettségükbõl adódóan hamar kivehetõek: már másfél hetesen egész nyugodtan megfoghatók, anyjuk nem hagyja el õket emiatt. Ha esetleg az anyuka belehalna a szülésbe, (nagyon ritkán van ilyen...) akkor elõfordul, hogy a másik nõstény neveli fel a kicsiket... |
AJÁNLOM AZ OLDALT
